|
Sólyom László írta az el?szavát annak a kötetnek, az Otthontalan emlékezetnek, amelyet csütörtökön mutattak be a szlovák-magyar lakosságcserér?l, a felvidéki magyarok kitelepítésér?l szóló konferencia után a Terror Házában. Az ugyanerr?l a témáról szóló könyv egyik példányát - éppen a szerkeszt? által félretett példányt, benne a megnyitó szövegével - valaki magával vitte, így a kötet egyik összeállítója, Molnár Imre csak az el?szóból tudott idézni, amelyet Sólyom írt .
Nem túl készségesek
Sólyom az el?szóban azt írja, hogy Szlovákia nem mutat készséget arra, hogy szembenézzen történelmével, miközben például a magyar Alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy alkotmányellenesek voltak a második világháború utáni magyar törvények és jogszabályok a németek kitelepítésér?l. Emiatt Sólyom 2006-ban bocsánatot is kért a németekt?l.
Szlovákiában ez nem történt meg, ez már azon a konferencián hangzott el, amelyet Magyar sors Csehszlovákiában címmel rendeztek a Terror Házában, ahol a témáról csütörtökön nyílik meg a hasonló cím? kiállítás is. A Benes-dekrétumok néhány nappal ezel?tti szlovákiai parlamenti támogatása ebb?l a szempontból kifejezetten felkorbácsolta az indulatokat.
Félelem
Molnár Imre elmondta, hogy a konferencia utáni könyvbemutatóra az egyik szlovák szerz? el sem mert jönni, mert állását érezte volna veszélyeztetve, ha Magyarországon szerepel.
Mindez a félelmet er?síti a két országban, err?l a félelemr?l a vita egyik hozzászólója, Fülöp Mihály, a Magyar Külügyi Intézet korábbi igazgatója beszélt. Fülöp Révkomáromban tanít, a szlovákiai magyar egyetemen, ahol diákjai dolgozataiból is megállapította, hogy a lakosságcsere emléke máig él a családok emlékezetében. A közös emlékezet egyetlen azonos pontja pedig a félelem.
Az elnök kezdeményezzen
Fülöp azt javasolta a köztársasági elnöknek, hogy a magyar parlamentet szólítsa fel a mulasztásos alkotmánysértés megszüntetésére, mivel az Alkotmánybíróság már korábban kárpótlásra szólította fel az országgy?lést. A Felvidékr?l kitelepítetteknek járna kárpótlás a magyar államtól, miután Budapest a nevükben korábban lemondott mindenféle kártérítési igényr?l Csehszlovákiával szemben.
Ez a lemondás 1949-ben történt egy Csorba-tónál aláírt szerz?déssel, err?l Kugler József beszélt a konferencián. Kés?bb 1964-ben kaptak némi kárpótlást az érintettek a magyar államtól, de a rendszerváltás után nem történ semmiféle el?relépés a felvidékiek ügyében, miközben a német kitelepítetteket például bevonták az els? és második itthoni kárpótlási körbe.
Pár milliárdba kerülne
Kugler 7,5 milliárd forintra tette a felvidéki magyarok ingatlanjainak értékvesztését, a kárpótlás viszont szerinte nem jelenti a teljes kármentesítést, ennek az összegnek a feléb?l is enyhíteni lehetne a több évtizedes sérelmeket. Schmidt Mária, a Terror Háza f?igazgatója szerint - aki csak röviden szól t hozzá az elhangzottakhoz - ez az összeg (bár nem áll túlzottan jól a magyar költségvetés) nem jelentene túlzottan nagy terhet a büdzsének.
Molnár Imre, az Otthontalan emlékezet cím? kötet szerz?je szerint Sólyom László a könyv el?szavában gyakorlatilag megtette azt, amire Fülöp Mihály kérte, vagyis az államf? gyakorlatilag arra ösztökéli a magyar Parlamentet, hogy alkosson jogszabály a felvidéki kitelepítettek kárpótlására.
Megbékélés?
A konferencián a bevezet?t a fideszes Balog Zoltán mondta, a magyar Parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke. Szerinte a népek közötti megbékéléshez az emberi méltóság tiszteletben tartásán keresztül vezet az út, és ez el?tt meg kell követnünk egymást a múltban történtekért.
A Benes-dekrétumok szlovák támogatásáról szóló döntést er?teljesebben kommentálták a konferencia résztvev?i. Izsák Lajos történész, az ELTE rektor-helyettese szerint a szlovák-magyar lakosságcsere emberiség elleni b?ntettnek min?sül, és ezért inkább az erkölcsi elégtételnek érkezett volna el az ideje, ehelyett a pozsonyi parlamentt?l \ |
