|
Az 1945 után kiadott benesi dekrétumok és végrehajtásuk kimerítik az emberiség elleni b?ntett fogalmát ? adta meg az alaphangot Izsák Lajos professzor A felvidéki magyarság jogfosztása és szül?földjér?l való eltávolítása 1944?1949 cím? el?adásában. A történész utalt rá, hogy szellemük még ma is él, hisz visszavonásukat Csehszlovákia korábbi és utódállamainak jelenlegi vezet?i sem kezdeményezték. Nemcsak a bocsánatkérés maradt el, de még egy szolid f?hajtás sem történt, pedig az erkölcsi jóvátételnek már rég elérkezett volna az ideje. A rendez?k természetesen nem tudhatták, hogy szomorú aktualitást ad mind a tanácskozásnak, mind a tárlatnak a szlovák parlamentnek a XXI. század Európájában anakronisztikusnak, abszurdnak bizonyuló döntése, amellyel a némettel együtt a magyar nép második világháborús kollektív b?nössége mellett tette le a garast a hírhedt benesi dekrétumok ismételt érinthetetlenné nyilvánításával. Minderre Izsák Lajos is emlékeztetett, aki idézte Dobos László Kossuth-díjas felvidéki magyar írót. Szerinte egyet kell érteni a szerz? Vádirat cím? írásának azon soraival, amelyek éppen tíz esztendeje jelentek meg a Magyar Nemzetben. ?A szlovákiai magyarságot 1945 és 49 között szervezett, programozott népirtással pusztították. Szlovákiai magyar holokausztot értünk meg. Ez csak a zsidók tragédiájához hasonlítható. (?) Közel nyolcvan esztend? kisebbségi sors. Ez alatt a többségi er?szak százféle formában sarcolta a szlovákiai magyarságot (?), de a legnagyobb pusztítást mégis az 1945 és 49 közötti id? végezte. Erre nincs példa a Kárpát-medencében.?
Mint az el?adásokból kicsengett, többféle számadat, becslés van forgalomban a magyarság elüldöztetésével kapcsolatban. Annyi megkockáztatható, hogy a mintegy hatszázezres lélekszámú magyar kisebbségb?l körülbelül kétszáz-kétszázötvenezer f?t érinthetett valamilyen formában a lakóhelyér?l való eltávolítás. Helena Nosková cseh kutatónak az orosz levéltári forrásokon alapuló referátumából azonban az is világossá vált, hogy Eduard Benes eredetileg négyszázezer magyar elüldözéséhez szerette volna megszerezni Sztálin, illetve Molotov áldását. Ezt úgy kívánta elérni, hogy még Kárpátaljáról is hajlandó volt lemondani. Terve félig megvalósult, ám a négyszázezres magyar exodus vágya irreálisnak bizonyult. Szarka László emlékeztetett arra, hogy Václav Havel prágai elnök toleráns, az emberi és a közösségi jogokat tiszteletben tartó felfogása óta milyen nagyot fordult a világ. Utalt arra, Nagy Ferenc kormányának, illetve Gyöngyösi Imre külügyminiszter diplomáciai ügyességének oroszlánrésze volt abban, hogy ez a deportálási statisztika nem mutat még szomorúbb képet. A történész szerint jól tette az a hozzávet?legesen négyszázezer magyar nemzetiség? lakos, aki élni próbált az úgynevezett reszlovakizáció lehet?ségével. Ebb?l háromszázezer f? kérelmét bírálták el pozitívan. ?k legalább részben elkerülhették a jogfosztásoknak, meghurcolásoknak az egész skáláját, amit a többiek kénytelenek voltak elszenvedni. A tizenhetedik benesi dekrétum szerint magyar, illetve német nemzetiség?nek min?sült az a személy, aki bármely népszámláláskor magyarnak vallotta magát, valamely magyar, német pártnak vagy szervezetnek tagja volt. Az eljárás abszurditását szemlélteti, hogy még azok a magyar identitású, de zsidó származású polgárok is b?nös magyar besorolást kaptak, akik a családban a magyar nyelvet használták.
Stefan Sutaj egzaktul csoportosította a kisebbségiek elleni csehszlovákiai fellépéseket. Az 1945-ben aláírt lakosságcsere-egyezményen a reszlovakizáláson túl az er?szakos deportálás is osztályrészéül jutott a magyar nemzetiség?eknek. A szlovák tudós arról is beszámolt, hogy bár Szlovákiában mintha nem lenne felkészülve a társadalom egy másfajta szemléletre, mégis történt el?relépés. Az új tankönyvekben a diákok már tudomást szerezhetnek ? az eddigiekkel ellentétben ? a magyarságot érint? diszkriminációs lépésekr?l.
Balog Zoltán, az Országgy?lés emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke köszönt?jében szintén az emberi méltóság tiszteletére hívott fel. Ha ez a térségben jelenvalóvá válik, akkor képzelhet? el a történelmi megbékélés. Addig azonban, amíg az áldozatokat tettesként állítják be és fordítva, a sebek nem fognak behegedni. Stark Tamás európai kontextusba helyezte a kollektív b?nösség vágyainak fennmaradását. Mint mondta, a mai napig elterjedt nyugat-európai szemlélet, hogy vannak olyan népek, amelyek b?nöket követtek el, és ezt valahogy meg kell torolni. Ezzel pedig szentesítik a jogtalanságokat. A történész hozzászólásából kiderült: a pánszláv öszszetartás nagy szerepet játszott abban, hogy nem hiába kilincseltek Benesék állandóan a magyarság megbüntetéséért. 1945 tavaszán a Moszkvába látogató Benesnek Sztálin a lenini újszlávságról értekezett az összetartás jegyében. Jóllehet azt a csehszlovák kérést már nem teljesítette, amely a magyarokkal szembeni szovjet katonai segítségre irányult.
Otthontalan emlékezet címmel emlékkönyvet adtak ki a csehszlovák? magyar lakosságcsere ötvenedik évfordulójára, amelyet szintén tegnap délután mutattak be a Terror Háza Múzeumban a szerkeszt?k: Molnár Imre és Szarka László. Szlovákia nem mutat készséget arra, hogy szembenézzen történelmével ? írja el?szavában Sólyom László köztársasági elnök, aki hozzáteszi: a történelmünket mégis tisztábban láthatjuk, az ártatlanul üldözöttek számára pedig az elégtétel része az igazság kimondása és napfényre kerülése.
|
