|
Etnikailag tiszta szláv államot akartak létrehozni 1945-ben Csehszlovákia [1] akkori vezet?i, els?sorban Edvard Benes [2], a II. világháború alatti londoni emigráció vezet?je, aki a háború el?tt is elnök volt, és utána is államf? lett. Benesék 1946-ban érték el, hogy Magyarország aláírja a csehszlovák-magyar lakosságcserér?l szóló egyezményt, és ennek következményeként hatvan éve, 1947-ben kezd?dött meg a felvidéki magyarok kitelepítése és a magyarországi szlovákok önkéntes kivándorlása.
Útban voltak a magyarok és a németek
Benesék etnikailag tiszta szláv államának két gátja volt Csehszlovákiában: a hárommilliós német kisebbség és a 600 ezres magyarság, mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum f?igazgatója, aki a csehszlovák-magyar lakosságcserér?l szóló kiállítást nyitotta meg [3] csütörtökön az Andrássy úti intézményben.
El?z?leg konferenciát is szervezett a múzeum, ahol Izsák Lajos [4] történész professzor, az ELTE rektor-helyettese kifejtette [5], hogy emberiség elleni b?ntettnek min?síthet? a csehszlovákiai magyarság kitelepítése, miközben a magyarságot megbélyegz? Benes-dekrétumokat éppen most nevezte érinthetetlennek a szlovák parlament.
Ki volt Benes?
A lakosságcserét és a kollektív b?nösséget kimondó, a magyar és a német nemzetiséget sújtó Benes-dekrétumokat hosszas el?készítés el?zte meg. Ehhez azonban meg kell érteni, hogy ki is volt Edvard Benes [6].
Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Szakszervezeti Tanács elnöke (balról), Václáv Nosek belügyminiszter (balról a második) és Klement Gottvald (jobbról a második) 1948. február 25-én felkereste Eduard Benes elnököt (jobbszélen), hogy javaslatot tegyenek egy új kormány megalakítására
Csehszlovákia cseh megalapítói közé tartozott, egykori tanárával, Tomás Garrigue Masarykkal [7] együtt, rajtuk kívül még a szlovák Milan Rastislav Stefánikot [8] emelik ki a történelemkönyvek. Az els? világháború alatt Benes szervezte meg azt az Ausztria-ellenes emigránscsoportot, az úgynevezett Maffiát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az antant gy?ztes hatalmai végül felbomlasztották az Osztrák-Magyar Monarchiát.
A csehszlovakizmus
Benes úgynevezett csehszlovakista állásponton maradt élete nagy részében, bár taktikájába id?nként még az átmeneti németbarátság is belefért (ez utóbbiról Stark Tamás történész tett említést a Terror Háza konferenciáján). A csehszlovakizmus lényege az volt, hogy nemcsak egy államban kell tömöríteni a cseheket és a szlovákokat, hanem ezt az államot egységesen, nem föderális alapon kell megszervezni, hiszen a csehek és a szlovákok voltaképpen egyazon néphez tartoznak.
A csehszlovakizmus a második világháború után megpecsételte a magyarok sorsát, hiszen a csehek tulajdonképpen azzal akarták a szlovákok indulatait levezetni, autonóm törekvéseiket mederbe terelni, hogy szabad kezet adtak (volna) a magyarok kitelepítésére Dél-Szlovákiából, illetve a Felvidékr?l egészéb?l. Cserében azt várták, hogy a szlovákok lemondjanak Csehszlovákia szövetségi állammá szervezésér?l.
Hogy a csehszlovakizmus mennyire furcsa ideológia volt, az Szarka László egyik tanulmányából [9] derül ki, amely szerint a II. világháború alatt a londoni emigrációba kényszerült Benes árulónak tartotta a szlovákokat, akik Hitler bábállamaként kikiáltották függetlenségüket, és a szovjeteknek felvetette az egyik tárgyaláson még a szlovákok megbüntetésének lehet?ségét is.
A két világháború között
De ne menjünk ennyire el?re, térjünk vissza Benes két világháború közti tevékenységére. Sokáig külügyminiszter, egy-két évig miniszterelnök volt, majd Masaryk halála után 1935-t?l elnök lett Csehszlovákiában. A müncheni egyezményben, 1938 szeptemberében azonban a nyugati hatalmak, Anglia és Franciaország odadobták Csehszlovákiát Hitlernek [10] és szövetségeseinek. Ezt követte az ország felbomlasztása.
A Szudéta-vidéket Németország kapta meg, a Felvidék déli sávját Hitler 1938-as els? bécsi döntésével csatolták Magyarországhoz, a maradék cseh részeken a Cseh-Morva Protektorátus német ellen?rzés alá került 1939-ben, és ebben az évben alakult meg a szlovák (báb)állam is Tiso [11] vezetésével, amely majd a második világháború nagy részében Hitler szövetségeseként ténykedik majd.
Benes és a németek
Edvard Benes szobra Prágában
Benes 1938-ban lemondott hivataláról, bár el?tte gondolkozott, hogy a csehszlovák hadsereget mozgósítsa-e a németek ellen. Végül Londonba került, és 1940-45 között szám?zetésben él? elnöknek tekintette magát, majd 1945-ben sikerült a nagyhatalmakkal tulajdonképpen a háború gy?zteseként elfogadtatnia Csehszlovákiát. Ekkor visszatérhetett hazájában az elnöki pozícióba, amelyet 1948-ig, a kommunisták hatalomátvételéig tartott meg.
Benes 1938-tól rendkívül változó álláspontot képviselt Csehszlovákia jöv?jével kapcsolatban, err?l Stark Tamás beszélt hosszasan a konferencián. Így amikor a németek rendkívüli er?t mutatva hajtották uralmuk alá egymás után az európai államokat, Benesben felmerült, hogy Csehországon belül kéne megállapodni az ott él? németekkel. A szintén emigráns német szociáldemokratáknak azt ajánlotta, hogy az összes cseh- és morvaországi németet telepítsék a Szudéta-vidékre és egy föderális államot hozzanak létre. Ekkoriban még barátinak nevezte a német és a cseh népeket.
Kés?bb Benes módosított álláspontján. Heydrich német helytartóvá kinevezése Cseh- és Morvaországban, majd a Heydrich elleni sikeres merénylet után Benes már egyre valószín?tlenebbnek látta a megegyezés esélyét a németekkel.
Felvet?dik a kitelepítés
Ekkoriban kezdi a kitelepítés ötletét felvetni az angolszász hatalmaknak, de igazi háttértámogatót Sztálin személyében talál. (Err?l a konferencián Helena Nosková cseh, illetve Stark Tamás és Kugler József magyar történészek beszéltek hosszasan.) 1943-ban Moszkvába utazott, s ekkor már nemcsak a németek, hanem a felvidéki magyarok kitelepítése is szóba került.
Az angolszászok mindvégig óvatosak maradtak a kitelepítésekkel, de végül 1945 után - a mostani konferencián elhangzottak szerint - 12 millió németet deportáltak a mai Németország területére Kelet-Európából, ami els?sorban a sztálini nemzetiségi politika érvényesülését jelezte.
Mézesmadzag volt a magyarok kitelepítése
Benes útjában az a hárommillió német állt, aki a Szudéta-vidéken, illetve Morvaországban és Csehország más részein éltek. (A mai Lengyelország területér?l becslések szerint 7-8 millió németet szállítottak el.)
A magyarok kitelepítése a szlovákok számára volt \ |
